A The Killers egy amerikai Grammy-díjra-jelölt indierock zenekar, akik eddig kb. 10 millió lemezt adtak el eddigi megjelent három albumukból (2004: Hot Fuss, 2006: Sam's Town, 2008: Day and Age). A legjobban sikerült művük az első lemezük lett. Azon is volt rajta a legismertebb slágerük a Mr. Brightside. Én nekem az egyik kedvenc együttesem lett idén az SzJG révén, így elfogult voltam velük szemben. Nézzük, hogy sikerült a negyedik munka.
A Flesh and Done kezdésnek elég lagymatag és felejthető, néhol pedig engem a Coldplay-re emlékeztettet. Hogy annyira feledésbe ne merüljön a hídnál bevetették a gitárt így színesebb lett. A Runaways az első kislemez, ami szerintem nagyon jól sikerült. Van benne valami magával ragadó. Ütős, visszafogott, poprockos szerelmes szám. Valahogy a kamaszévekre nagyon igaz. Talán a gitár üt benne. A The Way It Way visszatér az első vonalára magyarán töltelékszám kategóriába. Nem rossz, de időhúzás. Egyébként a szövege nem rossz: ,,If I go on with you by my side/Can it be the way it was?/When we met did you forget about those golden eyes?" Azért néhány kiemelkedő pillanat is van benne. Here with me kedvencem lett, annak ellenére, hogy ez sem a legjobb Killers-balladák közé tartozik. Zongorával kezd, majd a többi hangszer egy kis ízt ad neki. Valahol vonósokat is felfedeztem. A Matter of Time dallama ismerős még pedig az egyik régi trackjüket idézi fel, bár az is jobb ennél. A vokál óhozás nekem nagyon tetszett. Valahogy beleillett az egészbe. Deadlines and Commitments a Hawaii-i zenei világot idézi fel, bár olyan hangszerek nincsenek benne. Reménytelenséget és kétségbeesettséget sugároz. Ez egy olyan szám, ami szerintem sokkal jobb is lehetett volna. Konkrétan a refrénre gondolok. Miss Atomic Bomb kedvencem lett, de nem azért, mert akkora durranás lenne, sőt... Inkább a szerethetősége miatt. Azért a közepétől kicsit magára talál a szám. The Rising Tide elektronikus hangokkal kezd, ami -annak ellenére, hogy nem szeretem- nagyon jól el lett találva, aztán ebből is kiveszik a fény. A Heart of Girl a harmadik kedvencem a lemezről. Lassan bontakozik ki meg monoton is, de van benne báj. Ilyen tipikus szerelmes szám, de ez szép lett. Egy igazi gyöngyszem. Különösen a szövege tetszik:"Daddy daddy daddy, all my life/I've been trying to find my place in this world"/"Baby baby babe, I got all night to listen to the heart of a girl" A From Here Out kicsit pimasz és a cowboyokat juttatja eszembe. Tábortűz mellé tudom elképzelni. Ez jó. A Be Still is egy jó szerelmes szám a második legjobb. Kétségbeesett ez is. Már el is képzeltem a klipet hozzá. Battle Born címadó dalhoz képest messze a legjobb az egész lemezen. Komolyan mondom. Buzdító és inspiráló. A vonósok pedig tökéletesek benne.
Nem akarom a Killers-t megbántani, de ez nagyon felejtős lett. Persze, meg lehet hallgatni meg minden, de én az előző tök jó lemezeik után nem ilyen átlagosságot vártam. Talán sokat is mondok, hogy azt mondom az album felén jó slágerszámok vannak, de sokat mondta. Azért értékelem, hogy nem elektronikával nyomták tele. Nagyon nem változatos, pedig az előző az volt. Szóval nagyon felejtős lett. Én néhol pedig Coldplay-hatást éreztem. Nem tudom, mit csináltak a fiúk, de ez... Valahogy a dalok többségéből kiveszett az a lendület. Ez nekem csalódás, pedig az első dal bejött... Az mondjuk fura, hogy náluk minőségromlás figyelhető meg. Az ötödik lemezükre szedjék össze magukat. Egyébként nekem az egész olyan volt, mintha direkt a tinédzserlányoknak írták volna ezt az egészet. Szóval nehéz szívvel, de ez csak 5/3.
