Miss Brightside

A One Direction napjaink legnépszerűbb fiúbandájává nőtte ki magát az utóbbi egy évben. Titkuk vajon miben rejlik? Szerintem egyrészt a tehetségük miatt, másrészt a sármjuk miatt, ami az X Faktor mentorainak köszönhető. Én őszintén nem tartozom a népes rajongótáborhoz, de mégis kíváncsian figyelem a pályafutásukat. Vajon meddig maradnak fent? Nem tudom, de nézzük inkább a Take Home Me a vevőknek azt kiabálja, hogy vigyél haza:

A Live While We're Young egy igazán jó és fiatalos szám lett, ami az első slágerüket idézi fel. Talán annak köszönhető, hogy ugyanaz a szerzőpáros jegyzi. Egy tipikus slágerdal, ami feldobja az ember kedvét. Első kislemeznek tökéletes. A Kiss You számomra olyan, mintha velem flörtölnének. Mondjuk nekem P!nk-hatású lett a szám, de üsse kő, ebből is kislemez lehet. A Little Things lett az egyik legjobb dal, ami szerintem a szövegnek és a mondanivalónak köszönhető. Ed Sheerannak sikerült a mai lányok tipikus problémáit megfogalmaznia, és ezeknek a remek srácok tökéletesen illik a szájába, bár nekem tisztára Ed Sheeran-es. Talán nagy sláger lesz. Ez szerintem az lehetne. C'mon C'mon egy bulizós szám lett a mai popjegyekkel. Házibuli tökéletes, mint az első két szám. Last First Kiss is tartalmaz érzelmeket, de szerintem ebben a Little Things jobb. Teljesen kapcsolatvége hangulata van, amit a cím is sugall, de a refrén elég optimistán tálalja a refrénben, csak az a baj, hogy nálam 2:13-nál vége lett. Heart Attack nekem ebbe is visszajött a flörtölés hangulata, ami mosolygásra késztet. Szép eredmény. Annak ellenére, hogy a Rock me bejön erre mondanám rá, hogy egy cseppet sem eredeti. Talán a slágergyáros Dr. Luke miatt, aki ezek a nótákra szakosodott. Azért ez a koncerteken jó felrázó dal lesz. Change My Mind némely részeknél nagyon hajaz a One Thing-ra, vagyis úgy éreztem akkor, mintha az szólna. Amúgy nem olyan. Ez is egy szép, szerelmes popdalocska. I Would számomra a lazulós nóta és meglepően jó lett. Igen jó megoldások vannak be pl. a füttyülés. Over Again komoly darab lett. Szerintem ez is egy erős darab lett. A kórus nagyon jól sikerült. Szeretem az érzelmes számokat. Back For You erre sem tudok rosszat mondani, pedig nem emelkedik ki a többi közül. Ez is egy slágerdal, de mégis van benne valami. They Don't Know About Us a nem elfogadás példájával él ez is sláger. Több értelmes hozzáfűznivalóm nincs. Summer Love szép gitáros nótácska. Olyan őszintének tűnnek, de az összes ilyen dalban.

Értékelés: egy korrekt poplemez slágerekkel. Se nem jobb, se nem rosszabb az eddigieknél. Mégis jól szórakoztam igaz, hogy az összes dal sláger, aminek szerintem nem kéne lennie. Mondjuk nekem néhány dal korábbi slágereket idézett fel, bár a mai popzene már nem eredeti, úgyhogy ezért már nem szól az ember. Amúgy szerintem jobb lett, mint az Up All Night. Érezhető, hogy fejlődtek, de még van mit tanulni. Nekem pozitív csalódás volt az előző után. Erre már szívesen adok 5/4-et. :)

Meg Cabot a kedvenc íróm, mert jól ír és szórakoztatóakat, amiért hálás vagyok neki. Szinte mindegyik könyvsorozatát szeretem. Ennek a kötetnek csak a folytatását volt szerencsém olvasni, ami tetszett, és kicsit más volt, mint a korábbi kötetek tőle, mert ez egy felnőttregény, de mégis tinik is nyugodtan a kezükbe vehetik.  Szóval ideje lesz a harmadik kötethez hozzájutni. Egyébként a Cabot-regényeket mindig össze-visszaolvastam például a Hívószám 1-800 sorozatnak az utolsó kötetével kezdtem a sorozatot, de mondjuk nem tudtam, hogy az, mert még nem kerestem rá az írónőre. Nézzük ezt a művét:

Történet: Lizzie Nichols, az újdonsült diplomanélküli, életében először készül külföldre, meglátogatni Andrew-et, az angol barátját, akivel már három hónapja járnak, de még csak egy napot töltöttek együtt. Lizzie minden pénzét a csodálatos európai utazásra költötte, ám valamennyi ábrándja szertefoszlik, amikor az álompasi Andrew egy közönséges Andynek bizonyul.Mielőtt még meggondolhatná magát, Lizzie vonatra száll, és Franciaországba utazik barátnőjéhez, Sharihoz, aki egy középkori kastélyban tölti a nyarat a barátjával. Lizzie megismerkedik Luke-kal, a házigazdával, aki minden szempontból tökéletes, kivéve azt az egyet, hogy barátnője van. Márpedig Lizzie sosem kezdene foglalt pasival. A szájára viszont képtelen lakatot tenni. A sorozatos baklövések után azonban kiderül, hogy a fecsegés néha csodákra képes. Én ezt a sztorit egy romantikus vígjátékhoz tudom elképzelni az egész sztori és szituáció. Mondjuk ahogy halad a cselekmény azért nem túl eredeti, bár a szereplő szokásai őt különlegessé tetszik. Nagyjából az a felállás, mint a korábbi műveiben a csaj szerelmes titokban az álompasiba. Mondjuk itt szólok, hogy a tartalomban a bonyodalmat nagyon lelőtték. Ezt sejtelmesebben is megfogalmazhatták volna. Amúgy ez egy tipikus limonádékönyv. Mert már az elején tudod, hogy mi a lesz a vége.

A szereplők a barátnőpáros Lizzie és Shari, de róluk egyből Mia-Lilly ugrott be. Ez is egy elég megszokott séma az írónő köteteiben. Itt merül fel a kérdés, hogy, ha lényegében az alapszitu mindegyik kötetében ugyanaz miért olvasom? Mert jó, amúgy nagyon jó sztorijai vannak, ha elvesszük a szerelmi részt. Például a Mediátor-sorozatban Jess és Susannah közötti szerelem elég egyedi volt, mert Jess szelleme, bár sajnos itt is le vagyok maradva, mert az utolsó két kötet még nem olvastam. Talán érdemes lenne azt is megszerezni. Vannak még Meg Cabot-terveim. Szóval a főszereplő a panaszkodással nekem tiszta Mia volt. Mondjuk egyedi volt antik ruhákat hordott. Luke a szokásos álompasi, aki tipikus főszereplő és tökéletes. Nekem a személyes kedvencem Chaz, olyan jófej meg rendes, hogy segíteni akar Lizzien. Ő nekem valóságosabb, mint Luke. Shari egy Lilly. Egyéb sablonos figurák is vannak.

Hát újjal próbálkozhatott volna Meg, de így is jó a végeredmény. Szórakoztató, humoros és a könnyen érthető stílus. Szóval a hibák abból jönnek, hogy a karakterek a szokásosak és nem újak meg a történet sem nagy szám, de  tetszett, mert volt Lizzie-ben egy kis plusz, a Lizzie-Luke romantikus jelenet, a zenekar. Szóval nem lehet erre rámondani, hogy rossz.

Értékelés: 5/3,5 - nem rossz, de sok könyvén vagyok túl és azok jobbak voltak. Amúgy ennek a kötetnek is a második része jobban sikerült. Most nem kaparom elő és olvasom el újra, mert Munkácsy Mihály életéről olvasok egy könyvet meg van egy második része is. Szóval kikapcsolódásnak tökéletes a Locsifecsi királynő :)

A fun. együttes a We Are Young-gal robbantott nagyot. Akkor még nem figyeltem fel rájuk. Igazából csak egy P!nkkel való duett után szántam rá magam a lemezre, amit több mint fél éve már a boltok polcain van. Azért vágtam bele, mert az énekes hangja és az első kislemez jó volt, úgyhogy belevágtam. Gondoltam mi vesztenivalóm. Azért egy kicsit az együttesről:

A triót Nate Ruess (Pink: Just give me a reason társzerzője és duettpartnere), Andrew Dost és Jack Antonoff alkotja. Már egy lemezt 2009-ben piacra dobtak az Aim and Ignite című korongot, de akkor még senki sem figyelt fel rájuk, ugyanis erről a korongról egy sláger sincs. Nem, mint a másodikról, amiről kettő van. A siker talán Jeff Bhasker R'n'B és hip hop producernek is köszönhető. Jó ötlet volt vele összeállni. Na nézzük, hogy mit csinált a három srác.

Some Nights (intro) ahhoz képest, hogy egy bevezetőről van szó nagyon hatásos lett. Némi elektronika, némi opera, egyszerű zongorajáték, remek kórus. Ezt hallgatva egy 19. századi színházban érzem magam. Ilyen jó felvezetés még sosem hallottam. A Some Nights kelően vidám lett. Nekem legjobban a törzsi dobok tetszenek benne, és a szövegére sincs panaszom. Ez is egy igazi sláger, mint a következő We Are Young jókedvű, fiatalos hip hop és R'n'B beütésű dal. Mondjuk engem az eleje Cheryl Cole Fight for this Love-jára emlékeztet, de szerencsére nem lett olyan, annál ez jobb. Amúgy egy nagyszerű kórust hoztak össze benne, ami számomra a csúcspont. A zongora pedig szép lezárást ad neki. A Carry on először egy tipikus szerelmes popnótának tűnik, amiket szeretek, de refrénnél megváltozik a dal, amivel bebizonyítják, hogy ez több egy egyszerű popszámnál. R'n'B-s ez is, de a hídnál bedobtak egy nagyszerű gitárszólót, hogy más íze legyen. Az ének is nagyon rendben van. Az It Gets Better lett a leggyengébb darab. Túl elektronikus, persze nem az idegesítő módon, de ez a robothang nem nyerő. A dob tetszik csak ebben.

Why Am I The One a szokásos dilemmával küzd. Ez kellemes elektronikás gitárra épít főleg, de a refrénnél megint a szokásos zenéjükhöz nyúlnak, már, ha mondhatok ilyet. Kellemes remény szagú szám. A vonós hangszerek bekapcsolódása kitűnő volt. All Alone-hoz egy utcám sétálós klip való. Az eddigi stílust követi, és mosolyt csal az ember arcára. Ennél egy erősebb következik All Alright , ami remek kórussal indít. Szerintem a We are young-ra hajaz. Ebből a háromból nekem egy kicsit kiveszett a szusz. Mire panaszkodásra adna okot gyorsan jön a One Foot ami a '20-as évekbe nyúl vissza. El tudnám abban az időben képzelni.Bár egy induló is lehetne. Lehetne amúgy kislemez. Stars amilyen ígéretes gitárpengetéssel indít és az eleje tényleg nagyszerű lett, de az autune amikor elkezdett zavarni ott már gond volt. Nagyszerű lenne, de ehhez sok a hat és fél perc. Bőven maradhatna 3-4 perc között. Out On The Town tetszetős lett. Ennek lett a legjobb szövege: ,,I was out on the town/So I came to your window last night/I tried not to throw stones/But I wanted to come inside/Now I'm causing a scene, thinking you need a reason to smile/Oh no, what have I done?/There's no one to keep me warm" Valahogy fejben megjelent mellettem az énekes. Erre rá lehetne mondani, hogy tingli-tangli, de még sem az. Olyan jó energia van benne. Ezután véget ér a lemez, én még el tudtam volna viselni több dalt.

Értékelés: Az albumon nagyszerű a kórus, a vokál, hangszerek, csak néhol a szintetizátornál mellé nyúlnak. Az a furcsa, hogy néhol nekem előző évtizedeket vagy évszázadokat idéznek fel. Lehet, hogy csak velem van így. Ez egy abszolút jó korong. Az együttes bekerült a kedvencek közé. Persze van két igen gyenge dal, de a többi rendben van, még az is amiből az eleji varázst hiányolom. 5/4 nálam teljesen jogos. Ilyen pozitív korongot sem hallgattam még vagyis inkább jókedvűt, ami ennyire jól esett volna ezen a pocsék esős őszi napon. Vevő leszek a harmadikra.

Az X Faktor=unalomfaktor. Hát igen így folytatódott tovább a tehetségkutató. A minőség a békasegge alatt van. A műsor tele van középszerű produkciókkal, tisztelet a kivételnek. A műsorban az egyetlen izgalmas rész a végén volt, amikor Keresztes Ildikó állt a három mentoráltjával. Az egész egy csalódás. Akkor minek nézem? Mert remélem, hogy Oláh Gergő vagy Antal Timi nyeri meg a műsort.

A zsűri tagok keményen kritizáltak mindenkit, bár volt egy gyenge produkció, amit halálra dicsértek, és emlékszem nem is adtam nekik igazat. A legjobb tag még mindig Malek Miki a szemben, bár szerintem most is értelmeseket mondott a többi mentor is. Azért jó volt elnézni őket, ahogy marakodtak. Én elszórakoztam rajtuk. Az már baj, hogy az értékelés szórakoztatóbb, mint maga a produkció. Amúgy az élet szép volt a mottó, ahhoz képest egy csomó szomorkás nóta volt, akkor nem überhappy dalok kellenének. Jó nem fikázom annyira a műsor tematikáját.

Lányok:

• Antal Timi: korrekt produkció volt. Kieresztette azt az eszméletlenül jó hangját, amit sok pályatársa megirigyelne, viszont a mentorok szerint nem volt benne érzelem. Szerintem a szokásos jót hozta. Azért remélem nem esik Muri Enikő csapdájába Timi. 
• Csobot Adél: hamis volt, ezt mondta az összes mentor. Nekem aranyos volt. Biztos én vagyok süket, mert nem hallottam hamisnak. Mondjuk nekem erről a kislányosság sütött, ami nem feltétlenül jelent rosszat.

Fiúk:

• Fehér Zoli: szokásos közepes. A srác nem egy Bruno Mars, ennek ellenére azt gondolom, hogy ez nem állt rosszul neki. Én ennél sokkal rosszabbat is láttam már. Elég a válogatót visszanézni.
• Oláh Gergő: azt tudom mondani, amit Timinél mondtam. Itt sem értettem egyet a kritikával. Amúgy Gergőről nekem mindig Bruno Mars ugrik be. Lehet, hogy majd a műsor után olyan dalokat kellene énekelnie.
• Szabó Dávid: unalmas volt meg nem is emlékszem rá. Itt a probléma. Küldeném párbajozni. Az egyetlen értékelhető számomra az volt, hogy tud zongorázni.
  

28 év felettiek:

• Lass Bea: dettó. Unalmas, de azért elég tiszta megjelenése volt Beának.
• Stone: magyar dal szokás szerint rockos, amúgy nekem erőtlen volt. Nem adtam igazat a mentoroknak.
• Zámbó Krisztián: Geszti Péternek abban igaza volt, hogy ez volt a legjobb produkciója az élő showk során, de még mindig nem az igazi. Nem utálom a srácot, de nagyon gyenge...
  

Csapat:

• Like: semmilyen volt. Nem énekelnek rosszul, de valahogy az Adele-montázs óta nem tudnak lenyűgözni. Fura az, hogy azóta nekem valahogy nem cseng jól össze a hangjuk.

A sztárvendég Majka, Curtis,, Belehalok swing band volt, ami full playbackről ment. Így jobb is volt a nóta, bár Majka szájából szerintem hiteltelen.
Párbajoznia Lass Beának és Stone-nak kellett. Én Stone helyett Zámbó Krisztiánt vagy a Like-ot dobtam volna be. Kíváncsi lennék, hogy az előbbire kiszavaz. Biztos a család. A párbajdalok szerintem nem voltak rosszak, bár nekem Stone-é jobban tetszett. Annyira rosszak nem voltak. Ilyen hátradőlös, lazulósak lettek. Bea ment haza. Az első élő showban volt jó. A többi elég pocsék lett. Szóval fájdalmas könnyeket nem hullajtok utána. X Faktor=unalomfaktor.

Lehet, hogy szégyen vagy nem, de én még sohasem láttam az Ed Wood előtt Tim Burton-filmet, csak a nevét ismertem. Ez nem igaz, mert a Charlie és a csokigyár című gyerekfilmet már láttam, és tetszett. Gyerekeknek -akár felnőtteknek is- való tanulságos történet. Ezek után azt hittem, hogy ő gyerekfilmeket rendez csak, mert hallottam, hogy ő rendezte az Alice Csodaországban-t. A lényeg az, hogy az előéletével nem voltam eddig tisztában Tim Burtonnak, aki fogta magát és a világ legrosszabb rendezőjének választott Ed Wood-ról forgatott film. Hogy sikerült vajon?

Történet: Edward D. Wood Jr. a hollywoodi filmtörténelem legemlékezetesebb negatív hőse. Következetesen végigvitte a "minden idők legrosszabb filmrendezője" szerepet, sőt forgatókönyveket is írt, színész és producer is volt egy személyben. A rendező élete által ihletett film bemutatja a rendező szabados, élvhajhász életét, a "B" kategóriás sci-fi történetek kiötlését és olcsó megvalósítását. Transzvesztita hajlamát és szánalmas barátságát az öregedő, hanyatló Lugosi Bélával, a Drakula-filmek egykori magyar származású sztárjával. A sztori szép lassan bontakozik ki az eltántoríthatatlan rendezőről. Nekem ez az alapsztori tetszett. Igen jó megoldások voltak benne pl. szerintem a fekete-fehér megoldás sokkal jobban visszaadta az ötvenes évek hangulatát, mintha színesben csinálták volna meg, a zene is jó volt meg poénok is vannak. A port.hu azt írja, hogy szatíra, úgyhogy nem lep meg.

Nekem Ed Wood-ról az jött le, hogy egy kattant, eltökélt rendező. Lehúzták a filmjeit mégis csinálta tovább szóval a kitartása igen figyelemre méltó. Mondjuk abszolúte nem volt tehetsége a filmezéshez. Például a sztorik, amiket a filmjeihez kitalált. Na jó azok annyira nem rosszak, de elég a 9-es terv a világűrben történetét elolvasni vagy megnézni vagy a többi filmjét rájövünk, hogy nem százas az alak. Johny Depp ezt a nem normális figurát nekem hitelesen előadta.Azért kíváncsi lennék, hogy a kasmírpulóver felvételekor mit érzett, amikor olvastam ezt a forgatókönyvében. A másik szereplő, aki ki kell emelni az Lugosi Béla, akit Martin Landau keltett életre és, ezért Oscar-díjat kapott joggal. Nem láttam az eredeti Drakulát, de az ijesztő jeleneteknél nagyon hatásosan alakította az egykori vámpírt. Érdekes barátság volt ez Ed Wood és Lugosi Béla között. Elhittem, hogy Ed mindent megtesz érte. Szóval ezek a pillanatok igen szépre és komolyra sikeredtek. Amúgy nem gondoltam, hogy Lugosi drogos, csak a szétszurkált vénájából jöttem rá. Ed Wood barátai is érdekes fazonok voltak.

Ha hibák voltak, azokat én nem láttam, mert a film nagyon jól elszórakoztatott. Nem is értem mi van velem, hogy a jó filmekről miért nem tudok mostanában sokat írni, bár csak spoileres bejegyzések jutnak eszembe. Ed Wood -Isten nyugosztalja- egy pocsék rendező volt, de manapság vannak nála rosszak pl. az Asylum nevű filmcég összes foglalkoztatott rendezője. Majd megnézem a 9-es terv a világűrben-t, mert amit abból a Baaad Movies-ban láttam egy szuper "paródia". Olyan jókat elröhögök majd rajta. Amúgy a filmjei készítéséből is vágtak bele vagyis forgattak. Ahogy mondtam elég érdekes művei vannak a bácsinak. Szóval abszolút jó megoldásokkal van tele az egész.

Értékelés: 5/5 - nincsen kérdés. Semmi rosszat nem láttam benne. Olvastam negatív kritikát róla, hogy valaki számára nem derült ki, hogy mitől olyan elszánt Ed Wood. Én ezzel nem értek egyet. Amúgy Tim Burton tud valamit. Ironikus, hogy egy jó rendező a világ legrosszabb rendezőjéről csinált filmet.