Meg Cabot a kedvenc íróm, mert jól ír és szórakoztatóakat, amiért hálás vagyok neki. Szinte mindegyik könyvsorozatát szeretem. Ennek a kötetnek csak a folytatását volt szerencsém olvasni, ami tetszett, és kicsit más volt, mint a korábbi kötetek tőle, mert ez egy felnőttregény, de mégis tinik is nyugodtan a kezükbe vehetik. Szóval ideje lesz a harmadik kötethez hozzájutni. Egyébként a Cabot-regényeket mindig össze-visszaolvastam például a Hívószám 1-800 sorozatnak az utolsó kötetével kezdtem a sorozatot, de mondjuk nem tudtam, hogy az, mert még nem kerestem rá az írónőre. Nézzük ezt a művét:
Történet: Lizzie Nichols, az újdonsült diplomanélküli, életében először készül külföldre, meglátogatni Andrew-et, az angol barátját, akivel már három hónapja járnak, de még csak egy napot töltöttek együtt. Lizzie minden pénzét a csodálatos európai utazásra költötte, ám valamennyi ábrándja szertefoszlik, amikor az álompasi Andrew egy közönséges Andynek bizonyul.Mielőtt még meggondolhatná magát, Lizzie vonatra száll, és Franciaországba utazik barátnőjéhez, Sharihoz, aki egy középkori kastélyban tölti a nyarat a barátjával. Lizzie megismerkedik Luke-kal, a házigazdával, aki minden szempontból tökéletes, kivéve azt az egyet, hogy barátnője van. Márpedig Lizzie sosem kezdene foglalt pasival. A szájára viszont képtelen lakatot tenni. A sorozatos baklövések után azonban kiderül, hogy a fecsegés néha csodákra képes. Én ezt a sztorit egy romantikus vígjátékhoz tudom elképzelni az egész sztori és szituáció. Mondjuk ahogy halad a cselekmény azért nem túl eredeti, bár a szereplő szokásai őt különlegessé tetszik. Nagyjából az a felállás, mint a korábbi műveiben a csaj szerelmes titokban az álompasiba. Mondjuk itt szólok, hogy a tartalomban a bonyodalmat nagyon lelőtték. Ezt sejtelmesebben is megfogalmazhatták volna. Amúgy ez egy tipikus limonádékönyv. Mert már az elején tudod, hogy mi a lesz a vége.
A szereplők a barátnőpáros Lizzie és Shari, de róluk egyből Mia-Lilly ugrott be. Ez is egy elég megszokott séma az írónő köteteiben. Itt merül fel a kérdés, hogy, ha lényegében az alapszitu mindegyik kötetében ugyanaz miért olvasom? Mert jó, amúgy nagyon jó sztorijai vannak, ha elvesszük a szerelmi részt. Például a Mediátor-sorozatban Jess és Susannah közötti szerelem elég egyedi volt, mert Jess szelleme, bár sajnos itt is le vagyok maradva, mert az utolsó két kötet még nem olvastam. Talán érdemes lenne azt is megszerezni. Vannak még Meg Cabot-terveim. Szóval a főszereplő a panaszkodással nekem tiszta Mia volt. Mondjuk egyedi volt antik ruhákat hordott. Luke a szokásos álompasi, aki tipikus főszereplő és tökéletes. Nekem a személyes kedvencem Chaz, olyan jófej meg rendes, hogy segíteni akar Lizzien. Ő nekem valóságosabb, mint Luke. Shari egy Lilly. Egyéb sablonos figurák is vannak.
Hát újjal próbálkozhatott volna Meg, de így is jó a végeredmény. Szórakoztató, humoros és a könnyen érthető stílus. Szóval a hibák abból jönnek, hogy a karakterek a szokásosak és nem újak meg a történet sem nagy szám, de tetszett, mert volt Lizzie-ben egy kis plusz, a Lizzie-Luke romantikus jelenet, a zenekar. Szóval nem lehet erre rámondani, hogy rossz.
Értékelés: 5/3,5 - nem rossz, de sok könyvén vagyok túl és azok jobbak voltak. Amúgy ennek a kötetnek is a második része jobban sikerült. Most nem kaparom elő és olvasom el újra, mert Munkácsy Mihály életéről olvasok egy könyvet meg van egy második része is. Szóval kikapcsolódásnak tökéletes a Locsifecsi királynő :)
