Ez a könyv már régóta az olvasólistám élén van, de eddig még sajnos nem sikerült megszereznem. Egy csoda folytán bent volt a könyvtárban, és mondtam magamnak:,,Ezer éve fáj rá a fogam, akkor olvassuk el!" A filmet láttam először, és tetszett. Persze nem volt nagy szám és nem volt rossz, mint sokan írták. Nicholas Sparkstól eddig két regényt olvastam, mind a kettő tetszett, de legjobban a Kedvesem. Szóval ezért olvastam el már úgy néhány hete, csak sosem volt kedvem írni mostanában, ezért jók a kihívások :) Nem ám. Este a Ponyvaregényt akarom megnézni. Tarantino-film, aki jókat csinál, és láttam tőle már egy jót a Becstelen brigantykot, pedig távol áll tőlem, és bejött.
A történet röviden annyi, hogy Ronnie a tesójával muszájból az apjával nyaral, aki három éve otthagyta a családot, és a kamaszlányunk azóta nem beszélt vele, de itt a lehetőség a kapcsolatfelélesztéséhez. Nemcsak a család, ha nem a szerelem is szembejön vele egy jóképű röplabdázó Will személyében, de a boldogságot valami beárnyékolja. Szerintem a tinédzserszerelem sablonos volt. Szóval ilyet filmekben és regényekben is láttam. Szóval a Ronnie-Will szerelmi kapcsolat elég kiszámítható. Egyébként szívesen olvasol arról is, mert olvastatja magát.
Ennek a regénynek nem a szerelem, hanem a család az alappillére, ahogy Ronnie és Steve rendbe hozzák az apa-lánya kapcsolatot, az szerintem nagyon szép. Nekem ez a szeretet a legjobban a végén nyilvánult meg, amikor Ronnie levetette a duzzogást, és ott maradt a beteg apjával, és ellátta. Ezek a részek igen szívszorítóakra sikerültek, és már elkezdesz bőgni. Oké, én elismerem, hogy nem sírok könyveken, inkább csak megkönnyezem. A vége ilyen lett. Nekem nagyon tetszett.
Ronnie-t meg lehet érteni. Főleg az, aki most van a tinédzserkorszakban. Az ő jellemfejlődése a legszembetűnőbb, ahogy egy nyár alatt igazi felnőtt lesz. Egyébként szerintem ez a 'lázadó-vagyok,-mert-az-apám-elhagyott' erőltetett volt, hát Will is csak nézte, amikor komoly regényt talált a lánynál és látta, ahogy a teknősöket védi. Will kedves és rendes meg becsületes. Egyebet nem tok mondani. Olyan tökéletes pasi-feelinje van. Steve abszolút szimpatikus. Ahogy titkolja a gyerekei a betegséget meg a zongorázás-szenvedélye. Mindenki van valami szenvedélye. Jonah a könyvben egy kicsit sajnáltam, a filmben nem annyira. Amiket leírt, hogy egyéb bajai voltak meg, hogy koraérett. Ez a gyerek csupa szív. A többi szereplő is kedvelhető volt. Voltak a direkt rossz fiúsak. Meg néhány jellemfejlődésnek is tanúi lehetünk meg néhány csalódásnak is.
Aki könnyed szerelmes regényre vágyik, annak üzenem ez nem az, ez egy családi regény szerintem. Nekem azok a részek tetszettek legalábbis a legjobban.
Értékelés: 5/4.
