Mit jelent nekem a zene? Ezt a kérdést már sokan feltették maguknak, és ezerféle választ hallottam róla. Általában az a válasz, hogy nem tudna az ember nélküle élni. Én nem nekem erre nem ez a válaszom, mert őszinte leszek tudok zene, könyvek, filmek, internet nélkül is élni. Esetleg még család és barátok nélkül is tudnék, de ezek hiányoznának és unalmas lenne ezek nélkül. Ahogy egy filmben Jennifer Aniston is mondta, hogy tud a szerelme nélkül létezni, azonban nem akar. Én is valahogy így állok ehhez.
A zene az egy jó dolog, olyan, mint a versek, a novellák vagy a regények. Kifejezik az érzéseket és/vagy történetet mondanak el. Talán ez a legnagyobb erőssége, mert mindenkire hatással vannak. Könnyen át tudom érezni vagy beleélni magam. Számomra ezt jelentik. Vagy is az érzelmeimet fejezik ki és szórakoztatnak. Van benne valami könnyedség.
Persze, a zenének is három fajtája van. Az egyik a szerintem jó zene, a szerintem középszerű és a szerintem rossz zene. Szóval nálam ebbe a három kategóriába tartoznak a dalok. Például a jó zenék közé rengeteg kedvenc dalom tartozik, csak egy mondjuk Taylor Swift: Ronan, a középszerű az általam nem igen kedvelt Kesha-tól Die Young és a rossz PSY Gangnam Style. Ezenkívül mindegyikbe sok szám tartozik nálam. Valaki szerint biztos, amit én szeretek az rossz, ami szerintem pocsék, az szerinte remek. Szóval mindenkinek más a kedvence. Öt millió zenei ízlés van. Nekem is néhány barátométól és a bátyáimtól nagyon különbözik a zenei ízlésem. Például, amiket pár éve hallgattam azzal a tesóim folyton szekáltak. Mondjuk amiket ők hallgatnak, azok nekem kínzások... Mindenki így áll hozzá.
Ha ezek közül az értelmes gondolatok közül nem halásztad ki a lényeget. Leírom a számomra két legfontosabb szót rá: átélés és szórakoztatás. Nekem erről szól ez az egész, és ezt is jelenti számomra. Fontos a zene, és nem is akarok megválni tőle. Valahogy ebbe a világba olyan jó elmenekülni/elmenni, mert jól esik.
