Miért ilyen keserédes a hangulatom ettől a könyvtől? Mert szomorú :'( Könnyfacsaró. Ez a bajom vele. Hogy miután végeztem vele, idejöttem, és szakítós, elválós dalokat hallgattam. Egy csomó ilyen számom. Egyből erről a Dear John című Taylor Swift-dal jutott eszembe. Utána lenyugodtam és haragudtam Nicholas Sparksra, amiért nem azt hozta el a végére, amit számítottam. Tipikus szerelmes regényt vártam. A közepéig olyan volt, de aztán megváltozott az egész.
A történetet John meséli el, aki együtt él a csendes édesapjával, akivel csak az érmekről tud beszélgetni. Egy "isteni sugallatra" belép az amerikai hadseregbe, ahol megkomolyodik, és felnő. Kap egy kis szabadságot, és találkozik Savannah-val, aki gyógypedagógusnak tanul, és álma, hogy egy lovastábor nyisson autista gyerekeknek. Minden szépen halad, amíg meg el nem jön 2001. szeptember 11-e és mindent megváltoztat. Nagyjából ennyi az egész. Talán a legérdekesebb az, hogy John meséli el, aki egy férfi. Szerintem általában nőszemén át szoktuk nézni a dolgokat.
A karakterek szimpatikusak és szerethetők. Talán a főiskolás diákok, aki nyári önkéntes munkára jöttek, azok idegesítőek, de tipikusan fiatalokként viselkednek. John belső vívódásai érdekesek. Én nagyon megkedveltem, hogy a külseje ellenére egy szerethető figura. Mondjuk a tetovált karok jól nézhetnek ki. Kicsit az ő szemén át a katonaságot is megismerjük. Szerintem a katonai munkái közül a legdurvább Irak volt. Ő is mondta, hogy azt nehéz feldolgozni. Savannah okos, naiv, főiskolás lány, aki makacs, és szeret tanulmányozni. John apja egy különleges ember. Jobban megismerjük, meg hála Savannah-nak Johnnal közelebb kerülnek egymáshoz. Én John anyjára kíváncsi lettem volna, hogy az édesapjába hogy szeret bele meg ilyenek, csak annyit tudtam meg róla, hogy pincérnő volt és túl fiatal volt a házassághoz. Timet kell még kiemelni, aki egy hihetetlenül rendes fickó....
(Spoiler):Én arra a fordulatra nem számítottam, hogy a pár szétmegy, persze gondoltam, hogy nehezebb lesz szeptember 11-e után, de nem ezt reméltem. Egyébként az nem lepett meg, hogy ő hozzáment Timhez. Ha már férjről beszélt, pont rágondoltam. Hiába bírtam Timet drukkoltam, hogy Johnnék újra összejöjjenek, de sajnos nem az volt, ezért sírtam. Mondjuk szerintem érthető, hogy miért nem voltak ismét egy pár, hiába szerették még mindig egymást. A szerelem tényleg néha kevés egy kapcsolathoz.
Savannah és John szerelme igazi volt, de mert le tudtak mondani egymásról.
Értékelés 5/5 - egyértelmű. Ami a szívem megérinti az, csak ennyit érdemel. Nicholas Sparks tud valamit.
