Valahol emlegetve volt Huntar S. Thompson legismertebb könyve aztán feltűnt a fickó neve a kedvenc vlogomon is. Mondták, hogy ez a könyv kult, úgyhogy gondoltam belevágok. Eléggé elgondolkodtató... Már egy hete biztosan végeztem vele. Rövid, de mégsem végeztem vele hamar.
A történet 1971-ben járunk, az Egyesült Államokban, a kompromitációs botrányba keveredett Richard Nixon elnöksége és a hippi korszak idején. Raoul Duke, a sportriporter, megbízást kap a nevadai sivatagban megrendezett motorverseny tudósítására. Barátjával az ügyvéd Dr. Gonzóval, útnak indul, ám céljuk nem a sivatag lesz, hanem Las Vegas, a szerencsejáték városa. A két férfi a kábítószerek és az alkohol összes létező fajtájával felszerelkezve vág neki a kalandnak, hogy megtalálja az amerikai álmot. A cselekmény zajlik a maga módján. Szerintem elég fura. Már, mint nem megszokott.
Na jó a főszereplők legtöbbször kábítószer hatása alatt vannak. Ez igen távol áll tőlem, de az az érdekes, hogy szórakoztató volt ezt olvasni, mert a stílus is érthető volt és szabados. Nekem ezek a drogos álomképek nagyon tetszettek. Hát ilyet annak könnyű megírnia, aki maga is gyakori drogfogyasztó. Szerintem mindegyik rész nagyon rendben volt. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen tetszeni fog.
A két főszereplőt őszinte leszek egyáltalán nem kedveltem. Nem tudom, hogy ez volt Mister Thompson célja, de nálam ezt érte el, mert mind a két figura elmebeteg és őrült. Én a viselkedésüket nem bírtam, bár némely nem józan pillanatuk elég vicces. Igazából Raoul Duke-ot közepes nálam, de hihetetlen, hogy micsoda agymenései voltak. Dr. Gonzónak viszont az egyik cselekedete eléggé visszataszító volt, úgyhogy nem találkoznék vele egy sötét sikátorban. Az egyik személyes kedvencem az egészben, amikor elmennek egy drogellenes konferenciára, aki olvasta az érti. Én a stoppos megszeppent fiút szerettem, bár nem ismertük meg. Talán jobb is...
Nekem Las Vegas ábrázolása és az amerikai álom keresése is nagyon tetszett. Én elhiszem, hogy ez a város egy őrült hely. Egyszer el akarok menni oda.
Igazából ez a könyv elég sok kritikát tartalmaz, főleg Richar Nixon amerikai elnök iránt. Nekem nagyon az jött le, hogy a főszereplő nem kedveli.
Nekem az derült ki, hogy vannak olyan drogfüggők, akiknek ez a lételemük, mint Hunter S. Thompsonnak volt. Aki nem ebbe halt bele, hanem öngyilkos lett. Orvosi csoda, hogy ennyi drog után ennyit megért.
Értékelés: 5/4 - igazából normálisan nem fejtettem ki a könyvet, mert nem tudom. Engem szórakoztatott meg azért a figyelmem is felkeltette. Szívesen találkoznék ezzel az emberrel, de már nem fogok.
