P!nk hatodik lemeze négy évvel a nagy sikerű Funhouse után jelent meg, de a köztes időben sem tétlenkedett, mert anya lett, tavaly született meg Willow SageHart, kiadott egy válogatáslemezt, amin olyan slágerek voltak, mint a Raise Your Glass és a Fuckin' Perfect és a Táncoló talpak 2. részében Gloria hangja lett, és megcsillogtatta a karcos hangját, meg elénekelte a Bridge of light című saját szerzeményét. A lemezt nagy várakozások előzték meg. Szóval nálam is magasra volt rakva a léc, amit nálam megugrott, de egy kicsit csalódott vagyok talán. Mivel a kedvenc énekesnőmről elfogult vagyok...
Are We All We Are egy tök jó dobszólóval indít, ami koncerthangulatot áraszt. Ez kötelező darabja lesz a showknak. A közönség teli torokból fogja énekelni a közönség. Nekem a rögtön a kedvencemmé vált. Érzem benne az erőt. Más, mint P!nk eddigi nótái. A szövegről a Qeen We Will Rock You című nagyszerű dal ugrott be, ami jó. Már el is képzeltem hozzá a klipet. A Blow Me (One Last Kiss) az első kislemez,ami kishazánkban is első lett. Elsőre nem vágtam hanyatt magam tőle, mert túl populáris lett a zene, azonban ez Greg Kurstinnek köszönhető, aki popdalokat szokott írni, például az ő nevéhez fűződik a What doesn't kill you (stronger) Kelly Clarkson legsikeresebb dala. A szöveg hamisítatlan P!nk-es, így egy idő után az ember megbarátkozik vele, s a kedvencévé válik. Szóval nekem is kedvencem lett. A Try eredetileg egy amerikai együttes dala, amit az énekesnő megkapott. Attól függetlenül, hogy nem ő írta igen a stílusára formálta. Nekem ez a szám keserédes, az ő hangjából ezt éreztem. Erről a korábbi slágere a Please, don't leave me hangulata ugrott be. Annyi érzés van benne, hogy a szerelmét próbálja meggyőzni, hogy próbálkozzon. Megérint.
A Just Give Me A Reason jazzes és R'n'B-s hangzású. Szép dal. Egy lassú dal, de nem ballada. Közreműködött Nate Ruess, aki a Fun együttes frontembere az ő hangja pluszt ad a dalnak, és P!nk hangjával tökéletesen illenek egymáshoz. Így született egy igazi duett és egy igazi szerelmes szám. A True Love-on érződik Lilly Allen hatása, akinek a hangját csak a hídban halljuk. Eléggé háttérbe szorult. Szerintem több részt is kaphatott volna. Egyébként pont Lilly miatt lett jókedvre derítő nyári dalocska, Ez a tipikus semmi extra. Mondjuk ehhez a hirtelen jött őszhöz nagyon jó. A How Come You're Not Here elejéről egy ismert sláger jutott eszembe. Ennek ellenére a refrén karácsonyi hangulatú lett a csengők miatt. Ha nem tudnám, hogy miről szól. Simán elhinném csak a refrén alapján, hogy ünnepi nóta. Nagyon jól passzol egymáshoz ez a két fajta zenei világ. Örömmel hallottam az elektromos gitárt. Egyébként a csengőkön Willow Sage Hart játszott. A Slut Like You az előző lemezre is simán felkerülhetett volna, de erre is nagyon illik. Nekem a cowboyok ugrottak be róla, mert az egésznek Vadnyugat feelingja van. Ez kötelező darab lesz. A hídban az egyik régebbi száma ugrott be. A címadó dal The Truth About Love. A kezdésről Emily Osment All the Way Up-jára hasonlított. Egyébként ahogy folytatódott inkább R'n'B-vonalat követi. A legelső korszakára emlékeztet, amikor elkezdte a zenei pályát. Kellemes nóta.
A Beam Me Up folkos. Megérint, és ebben bontakozik ki legjobban a tehetsége. Szerintem ez is simán lehetett volna a Táncoló Talpak 2. egyik betétdala. A szövege is olyan szívhez szóló, hogy csak erre tudok figyelni. Engem is beragyog. Walk of Shame egy hamisítatlan P!nk-nóta, ami felébreszt minket a katarzisból. Teljesen korrekt darab. Fel sem tűnt, hogy az a három perc így elszaladt. Kár. Akkor újra felrakom. A Here Comes The Weekend hamar a kedvencemmé vált. Ez a hip hop-vonalat képviseli, ami főleg Eminemnek köszönhető. Talán azért tetszik annyira, mert különbözik a többitől. Eminem is beleillik a dalba. Jobban tetszik, mint az első közös munkájuk. Where Did the Beat Go? is hip hop beütésű, ami jót tesz neki. Egyébként megsajnáltam benne Pinket, mert olyan meggyőzően énekelt, mintha reménytelen lenne. The Great Escapce a zárótétel. A társzerző Dan Wilson volt, akinek a Someone Like You című szívszorító Adele-slágert is köszönhetjük. Ez a dal is ilyen lett. Olyan hatása van, mint a Beam Me Up-nak. Olyan jó. Pink erőlködés nélkül is érzelmekkel telve tud énekelni.
Összességében mégsem vagyok csalódott, mert ez igazából egy jó lemez. Jó lenne ha többi férc munka is legalább ilyen jó legyen. Nem ez a legjobb műve, mert az az I'm Not Dead, de a Funhouse mellé a harmadik fokra felfér. Szerintem idén még párszor meghallgatom. Igazából egy tölteléksláger van, de a többi rendben. Igazából a régi és az új Pinket remekül vegyíti. Néhol a mai popularitás fedezhető fel, néhol régi rockos hangzás. Mondjuk ez inkább poplemez. Az tetszik, hogy változatos zenében, mert a téma a szerelem, amit most elnézek, de talán egy válásról szóló album után egy szerelmes albumot elfogadunk. Őszintén ő nem lett tucaténekesnő. A számokon pedig sokat az ő hangja dob, úgyhogy 5/.. nem értékelek, mert a szívem dönt ebben az esetben és az öt, pedig nem annyira ötös munka. Egy biztos az album Pinkes.
