Tinédzser lánynak lenni nehéz, de most komolyan. Minden baja van, akkor az embernek. Főleg, ha tizenéves, mint én. Nerm fogadja el önmagát, önbizalom hiányos, hangulatingadozás, külső fontossága, változás stb. Ami általában minden egyes tinédzser lányra kivétel nélkül igaz. A legnagyobb gond talán ebben a korban a szülővel való kapcsolat. Ugye kiskorunkban mindent az anyukánktól kérdeztünk és szót fogadtunk neki?
Ebben a korban a legnagyobb baj az, hogy már nem igazán értünk szót a szüleinkkel. Én is így vagyok néha, pedig aztán én tényleg egy nagyon jó gyerek vagyok. Lázadunk, nem akarjuk már őket követni. Ekkor történik az, hogy feleselünk az anyánkkal. Pimaszkodunk. Visszaszólunk, mert már mi is majdnem felnőtt vagyunk. A szülők ezt meg nem tudják lereagálni.
Néha nem is az a baja az anyádnak, hogy tinédzser vagy, hanem kis hülye apróságokon akad ki, és osztja neked az észt, hogy őt mennyire szánni kell, mert veled meg a tesóiddal és a bátyáiddal csak a baj van. Idegeskedik. Amúgy is elég baj neki a munkahelye. Még az egyéb kitörésének is te vagy az áldozata, pedig nagyon rosszat nem tettél, csak van egy kis hanyagságod már a torkodnak ugrik. Annyira te meg semmit sem hozhatsz fel ellene.. A szülők olykor-olykor kikészítenek és idegesítenek.
Azért talán van jó oldaluk, amikor nem a te fejedet szedik le... :)
