Mit is mondjak róla? Hogy ő a kedvenc énekesnőm? Hogy szerintem ő igazi? Hogy mindegyik korszakát szeretem? Hogy a dalai közel állnak hozzám? Hogy a legsikertelenebb albuma a kedvencem? Hogy remek dalszerző? Hogy nem érdekelnek a róla szóló pletykák? Hogy szerintem nagyon szereti az ő Little Black Star-jait? Hogy igazi zenész? Hogy nagyon szereti azt, amit csinál? Áh, kicsit sem vagyok elfogult vele szemben. Csak istenítem, azért ez nem igaz. Aki utálja most megállhat az olvasásban!
Van úgy öt kedvenc énekesnőm. Pink, Avril Lavigne, Kelly Clarkson, Taylor Swift és Janicsák Veca. Ez nem feltétlenül a sorrendem. Most Avril-ről akarok írni, amit én gondolok róla stb. Kezdjük az elején....
A ,,találkozás"
Nagyjából innen tudom, hogy létezik ez a csaj. Igazából az unokatesóm imádta még 2008-ban. Nekem először kínszenvedés volt ezt a klipet végig nézni, mert untam. Aztán valahogy rákattantam, és eszembe jutott, hogy a Girlfriendet már hallottam. Igazából röviden ennyi. Tudom, mindenki valami mélyebb, tartalmasabb találkozást várt, de bocsi, nekem ennyi is elég volt, hogy megkedveljem őt, bár nagyon különbözöm tőle. Én sokkal nyugodtabbnak valóm magam nála.
A Let Go
Nagyjából egy hónap alatt végig mentem az első három lemezén 2008-ban. Szóval így alkotók véleményt, nem úgy, hogy 2002 óta imádom. Mindegy. Tetszett, megszerettem az albumot. Könnyed, fiatalos és egyszerű poprock lemez volt, ami történelmet írt, ugyanis egy 17 éves lány 16 millió példányt adott el ebből a korongból. Csak utána olvasva meg nézegetve látom Avril-t, aki fiús volt. Nyakkendőt és tornacsukát hordott meg kendőzetlenül nyilatkozott kolléganőiről pl.: Britney és Christina. Először hallgatva a dalok közül a kedvencem a Complicated, I'm with you, Unwanted és Tomorrow lett. Félreértés ne essem az összes számot szeretem róla, de 12 évesen a Mobile-lal és a Nakeddel nem tudtam megbarátkozni, azt a kettőt nem szerettem. Tényleg, meg is kéne hallgatni. Most mondom inkább azt, hogy a dalok rólam szólnak. Ez áll hozzám a legközelebb is most. Meg is kellene hallgatni. Leszámítva a szerelmes dalokat, mint a Things I'll never say meg a Naked, mert nem vagyok szerelmes. Egy új szín volt 2002-ben. Anti-Britney-ként emlegették. Azt bírtam, hogy énekelt élőben, ami mostanában elég ritka és gitározott. Csak az akkori videóit elnézve engem egy valami zavart az előadásmódja, mert nem énekelt hamisan még igen fiatal volt, de olyan unott hangon tudta előadni egy dalt, mint például ez:
Ja a gördeszkázást elfelejtettem. Azért tudott valamit, mert 19 évesen nyolc Grammy-jelölést begyűjtött az album és a négy kislemez. Sajnos, azóta a többi lemez nem hozott neki Grammy-t, bár szerintem megérdemelné. A teltházas koncertek kárpótolták.
Az első nagy sláger akusztikusan. Nekem a híd a kedvenc részem benne. Tekerj bele és meglátod!
Ezt a kettőt már nem hagyhattam ki. :)
Az Under My Skin
Sokak szerint ez rejti az "igazi" Avril-t ez a legjobb lemeze. Szerintem, amit ezek
a rajongók gondolnak hülyeség. Egy van belőle és nincs régi se új. Én ettől a 
falnak megyek. Megjegyzem, hogy "csak" 8 milliót adtak el belőle, ami csak a Let Go-hoz képest kevés. Mindegy én nem megyek bele ebbe a kérdésbe jobban. Ez a lemez az előzőnél jóval sötétebb lett. Szerintem ez is még inkább kamaszoknak szóló lemez. Bár érettebb lett. Zeneileg keményebb, rockosabb és némelyik dalban a zongora és vonósok is feltűnnek, amely egyértelmű váltás az előzőhöz képest és őszintén ez jobban is tetszik. A furcsa az, hogy ezen nem volt olyan dal elsőre se, amit nem szerettem volna. A kedvencem egyértelműen a My Happy Ending, a Forgotten és a Nobody's Home, az utóbbi igen közel áll hozzám. Szerintem a legtöbbre a dühöset lehet rámondani. Itt jött be a szőke haj. Igazából nem áll neki rosszul, ha nem az a plasztikszőke, hanem barnás marad a haj a fekete csíkokkal. Én nem szeretem például a Bonez Tour: Live Budokan DVD-n a haját, mert az nem áll jól neki. Itt már sokat javultak a fellépései. A hangja is fejlődött és az előadásmódja is jó irányba változott. Azért két év alatt "komolyodott" egy kicsit, ami igaz erre a lemezre.
A lemez vezető slágere. Őszintén ez is a legjobb felvétel.
A koncerteken a dalt nagyon jó volt. Meg persze a klip sem utolsó.
Ez a szám szerintem egy kicsit "hangulatilag" kilóg a többi közül, ahogy a Who knows? is, de kell ilyen is.
A The Best Damn Thing
A lemez, ami megosztotta a rajongókat. Pontosabban van, aki elpártolt tőle, más meg reménykedett a "csodában", és a kis tinédzserlányok megnyerése. Tényleg hangulatban és zenében is más mint az előző, de szerintem egy pörgős, vidám lemezt ő is kiadhatott. A tinédzserlányokhoz visszatérve, valaki azt mondta rájuk, hogy akik a Viva slágerlistáját nézik. Én akkor kikértem magamnak, mert ez a lemez áll tőlem a legtávolabb, de a jókedvet akarok, akkor a korongok közül ezt teszem be. Mindenki elkezdte, hogy Avril egy lett a sok popcsillag közül. Én nem értettem egyet, mert ez még mindig Avril volt. Olvastam egy cikket, hogy állítólag ez az RCA akarta, bár ki tudja? Lehet, hogy Avril egy poposabb rocklemezt akart készíteni. Nekem igazából mindegy, mert minden dal remek rajta. A kedvenceim a Runaway, Girlfriend, Innoncence és When you're gone. Elsőre a Keep holding on-t és a Contagious-t nem szerettem. A Keep Holding On azóta kedvenc és a másikkal megbarátkoztam. Azért el kell ismerni, hogy eddig elsőre csak az Under my skin számait szerettem azért ez valamit elárul. Én ebben az időszakában egy kifogásolnivalót találtam és az a két háttérénekesnő. Iszonyú volt a vokáljuk. Érdekes, hogy csak a pörgős számokban énekeltek, de legtöbbet Jim McMorgan Av gitárosa vokálozott. Szóval sok értelmet nem láttam, hogy miért vannak. Engem iszonyúan idegesítettek, amikor Avie mellé álltak. Örülök, hogy megszabadult tőlük. Ezeket leszámítva szerintem a The Best Damn Tour lett a legjobb showja. Itt énekelt a legszebben és most láttam igazából először rajta, hogy élvezte, mert mindig mosolygott. A többi fellépésén mindig inkább koncentrált és annyira az örömöt nem láttam az arcán, de itt igen :) 6 milliót adtak el belőle.
Sokak szerint ez rossz. Szerintem király és vicces. Bárki bármit mond ez szuper. Érdekes, hogy ez a legnagyobb slágere.
Még zongorázni is tud. Nem semmi...
Ez az egyik kedvencem, mert olyan ügyes...
A Goodbye Lullaby
Ebbe a lemezbe mát be tudtam csatlakozni, mert most már nagyon kedveltem az énekesnő munkáját. Erre már fel voltam készülve. Olvasgattam a reklámokat, hogy ez sokkal érzelmesebb, akusztikusabb lesz, mint az előzőek. Ez igazából nagyon is igaz volt, csak szerintem egy kicsit hülyén volt a promó, mert az első kimásolt dal a What the Hell? volt, és, hát az eléggé popos volt. Végülis az a felvétel a tavasz slágere lett. A magyar rádiók is nagyon szívesen játszották. Nekem ez lett a kedvenc lemez. Szeretem az akusztikus felvételeket, úgyhogy engem megnyertek magunknak. A dalok elég hasonlóak lettek, de nekem bejött. Azért nem semmi, hogy Avril a negyedik albumán is tudott újat mutatni. Egy baj volt, hogy sajnos meg sem közelítette az első három album sikereit. Mindössze 1,5 millió példány kelt el belőle. Aminek nagyjából az USA-ban való értékesítésnek kellett volna lennie és kb. 4 milliónak pedig világszerte, de sajnos nem így volt. Az énekesnő azt mondta, hogy neki nem ez számított ő tíz embernek is énekel szívesen. A kedvenc felvétel... az ÖSSZES. De komolyan. na jó az Everybody hurts, Goodbye, Alice, What the Hell? és Smile vitte nálam leginkább a prímet. Ez lett a legerősebb korongja. azért értékelem, hogy nem akart elektronikuspop lemezt csinálni, mert azt utálnám. A borító alapján megítélhetjük az egészet, mert azt kapjuk, amit látunk, ami nem jelent rosszat. Ez a rossz időszakra való. Egyébként az ehhez köthető turné sokkal kisebb volt, mint az előzőek és sajnos hozzánk nem jött. Majd legközelebb.
Talán csak erre mondhatjuk, hogy igazán sikeres lett. Mindegy nekem való.
A két legjellemzőbb hangulat az albumra.
Az utolsó videó egy köszönet nekünk a rajongóknak. Egyébként nagyon aranyos benne Avril :)
Szerintem most látszik csak igazán, hogy ő felnőtt. Most már nem nyilatkozik úgy, mint tizenhét évesen és szerintem ez rendben van.
Továbbiakban...
Tudtommal az új lemez már készen van, és azt minél előbb kiszeretné adni, bár már itt is támadtak gondok, mert Chad Kroeger, aki szerzőtársa volt Avril-nek még azt mondta:
,,Találkoztam Avril managerével, amikor újévkor Cabo-ban voltam. Ő kapcsolatba lépett az én manageremmel és azt javasolta, hogy dolgozzunk együtt, írjunk dalokat. 2-3-szor összeültünk már írni, és az mindig csodálatos, ha együtt vagyunk a studióban. Avrilnek csodálatos hangja van! Talán már csináltunk 8 dalt, de még fogunk írni együtt kb. egy héten, 4-5 napon át."
Az ötödik korongról tudnivaló:
-Chad Kroeger, a Nickelback frontembere is szerzett közösen számokat Avril-lel (ez rockra utal)
-Alex da Kid, producer is közreműködött
-The Runners, producer, szerzőtárs, Rihanna California King Bedja köthető hozzájuk
-David Hogies, ex-Evanescence gitáros is segített
-Marilyn Manson duettre is van esély
-Szórakoztató és pörgős lesz, de akusztikus hangszerelésben, bár szerintem rock- és hip hop-elemeket is felfedezhetünk majd
Sajnos megjelenésről még nincs hír, bár állítólag idén kijön. Őszintén szólva kíváncsivá tett.
Ezenkívül a három parfümjét (Black Star, Forbidden Rose, Wild Rose) és a divatmárkáját (Abbey Dawn) érdemes megemlíteni.
Összességében: Avril egy remek példakép és zenész, aki tíz év alatt felnőtt. Bármelyik albumát érdemes meghallgatni, mert az ember nem csalódik.
